A paraziták különféle csoportjainak származási útjai
A triploblasztikus gerinctelenek ivarszervrendszere A laposférgek Platyhelminthes a vérmételyek kivételével hímnős állatok. Ivarszervük felépítése változatos. Az örvényférgek Turbellaria osztályában a planáriák ivarszerveit mutatjuk be vázlatosan Ezek az állat parenchyma szövetében találhatók.
A hímivarsejtek számtalan herében testis termelődnek, majd az ondóvezetőbe ductus deferens jutnak. Az ondóvezetők párosak, végső szakaszuk ondóhólyagot formál, majd egyesülve a párzószervbe penis vezet. Ez utóbbi nyugalmi állapotban a köztakaró ivarpitvar nevű betüremkedésében található.
Az ivarpitvar nyílása a külvilágba vezető ivarnyílás. Párzáskor az állatok a hímivarsejtjeiket kölcsönösen átadják egymásnak, azaz azokat a párzótárs párzótasakjában ürítik. A spermiumok innen a petevezetőbe jutnak, majd a petefészek felé, felfelé indulnak. A petesejtek a páros petefészekben ovarium termelődnek, s a petevezető kezdeténél találkoznak a párzótárs hímivarsejtjeivel.
Bevezetés az állattanba
A megtermékenyítés belső. Örvényféreg ivarszervrendszere: az állat hímnős, ezért a hím- és női ivarszervrendszer egyaránt kifejlődik benne az előbbi részeit kék és lila, az utóbbiét zöld színnel jelöltük A paraziták közül a galandférgeket érdemes kiemelni, ahol a féregláncnak a dajkától távolabbi ízeit zömmel az ivarszervek többnyire egy hím és egy női és ivartermékek töltik ki.
- Parazitákból inni
- Nyúl trichocephalosis
- Keserű lehelet reggel
- Szarvasmarha galandféreg belek
- A paraziták testének tisztítása komplex
- A fonálférgek rendszere A fonálférgek rendszere erősen átalakulóban van.
A közvetett fejlődésű mételyek közegészségügyi szempontból talán legjelentősebb csoportjában, a vérmételyeknél a két ivar között jelentős dimorfizmus alakult ki. A hím nagyobb a nősténynél, amelynek teste a hím testhosszában futó csatornában helyezkedik el — az állatok összekapcsolódva élnek A szabadon élő laposférgek életkora nem ismert. A paraziták között a kifejlett galandférgek akár hosszú éveken át élősködhetnek, miközben ontják a petéket.
A kifejlett vérmételyek negyven éves kort is megérhetnek. Vérmétely hímje és a paraziták különféle csoportjainak származási útjai a nagyobb hím ivarcsatornájában él a nőstény Az örvényférgeknél közvetlen az egyedfejlődés, csak a tengeri ágasbelű örvényférgeknél fordul elő lárvaalak.
Gyűrűsférgek
A közvetett fejlődésű mételyeknél és a galandférgek körébenbonyolult fejlődésmenet tapasztalható változatos lárvatípusokkal. Ezek közül néhányat a A legtöbb fonálféreg Nematoda váltivarú, a nemek között ivari dimorfizmus van: a hímek kisebbek és testvégük erősebben bekunkorodik Az ivarszervek mindkettőnél jól fejlettek, részletes felépítésük ismertetésétől a paraziták különféle csoportjainak származási útjai eltekintünk.
A nőstényeknek van külön ivarnyílása, a hímeknél kloáka alakul ki. Belső megtermékenyítés jellemző, a hím párzó tüskékkel segíti a sperma bejuttatását a nőstény ivarnyílásába. A zigóta körül erős burok alakul ki a paraziták különféle csoportjainak származási útjai füstölt omul paraziták testében, majd lerakása után az embrionális fejlődés a környezetben folytatódik.
Néhány faj hímnős: ilyen a laboratóriumi modellállatként használt Caenorhabditis elegansamelynek populációiban hím példányok is megjelennek. Kevés fajnál szűznemzés partenogenezis fordul elő, az állati parazitáknál különféle bonyolultságú fejlődésmenetek alakultak ki a gazdaszervezettel összefüggésben l.
Fonálféreg ivari dimorfizmusa A gyűrűsférgek Annelida lamblia gömbféreg váltivarú, de az édesvízi soksertéjűek, valamint a nyeregképzők hímnősek.
A soksertéjűeknél Polychaeta nincsenek összetett felépítésű ivarszervek, időben sincsenek folyamatosan jelen a már ivarérett állatokban. Az ivarsejtek az ivarmirigyekben keletkeznek, a testüregben érnek és változatos utakon juthatnak ki a külvilágba: akár ivarvezetékeken, akár a vesécskén keresztül, akár a test felhasadásával.
A megtermékenyítés külső, vízben élőknél a nőstény a vízbe bocsájtja a petesejteket, amiket a hím megtermékenyít.
Egy sajátos, Polychaeta jellegzetesség az epitokiaamelyről a csoport rendszertani jellemzésénél írunk. A szárazföldi életmódra áttért, illetve édesvízi nyeregképző Clitellata fajoknál az ún. Éppen a szaporodás módja és a nem tengeri élőhelyekhez való alkalmazkodás az, amiben a két csoport soksertéjűek és nyeregképzők a leginkább különbözik egymástól.
A nyeregképzők hímnősek és jól fejlett, bonyolult, állandó ivarszervekkel rendelkeznek. Az ivarszervek elhelyezkedése általában a test valamely részének szelvényeire korlátozódik, többnyire a feji vég közelében. Az ivarszervek felépítésének ismertetésétől itt eltekintünk.
Élősködők - Magyar előzetes #1
Szaporodás során kölcsönös megtermékenyítés történik, majd a zigóta a nyereg váladékából kialakuló petetokba kokonba záródik, és annak védelmében zajlik le az embrionális fejlődés. A soksertéjűek többsége szabadonúszó, ún. A puhatestűek Mollusca többsége váltivarú pl.
Ez utóbbi esetben az ivarmirigyek petesejteket és hímivarsejteket egyaránt termelnek! Egyes fajok képesek nemük megváltoztatására pl.
Jellemzők[ szerkesztés ] A gyűrűsférgek az ősi laposférgekből alakultak ki a kambriumi robbanás idején. Kezdetben kemény háti páncéllemezeik lehettek, ezeket azonban később elvesztették. E szelvények közt alakult ki a másodlagos testüreg.
Az ivarmirigyekhez az ivarsejteket a külvilágba vezető ivarutak csatlakoznak. A petesejteket minden esetben peteburkokkal veszik körül, a hímivarsejteket pedig egyes csoportoknál spermiumtartó tokocskába zárják. Megtermékenyítésük lehet külső pl. A csoportban a legbonyolultabb ivarszervrendszerrel a tüdős csigák Pulmonata rendelkeznek: ennek ismertetésére itt nem térünk ki.
Csak annyit jegyzünk meg, hogy az ivarutakhoz több féle járulékos mirigy is kapcsolódik. Lárvatípusaik ha vannak a csillókoszorúsés avitorláslárva trochophora és veligera, l. Az ízeltlábúak Arthropoda ivarszervrendszerét a rákok Crustecea és a rovarok Insecta körébe tartozó egy-egy példafajon ismertetjük.
A tízlábú rákok Decapoda rendjébe tartozó nemesrák Astacus fajokat ivari dimorfizmus jellemzi. A hím állatok fejtora szélesebb a potrohnál, nőstényekben a két testtáj közel egyformán széles. Hímekben az első és második potrohláb jól látható és párzólábbá módosult, nőstényekben csökevényes A nőstények fejtorban található petefészke ovarium páros szerv A petefészekből induló petevezető oviductus a harmadik járóláb tövén nyílik a szabadba B ábra.
A hímek heréi testis szintén párosak. Az ondóvezető ductus a paraziták különféle csoportjainak származási útjai az ötödik járóláb tövén nyílik a külvilágba A ábra. A spermiumok spermiumtartó tokocskába spermatophora záródnak, amelyet a hím a párzólábak segítségével a nőstény hasoldalára, a petevezető nyílásának közelébe ragaszt. Ezt a petevezető váladéka lebontja, és a kiszabaduló spermiumok megtermékenyítik a petevezetőn leérkező petesejteket. A nőstény a megtermékenyített petesejteket zigótákat a torszelvényei alá hajtott potrohlábaihoz a paraziták különféle csoportjainak származási útjai, és az embriókat azok kikeléséig hordozza.
Tízlábú rákok ivari dimorfizmusa: a hím első két pár potrohlába párzólábbá módosul, s ivarnyílása az ötödik járóláb tőízén található Amíg a nőstény első potrohlábai csökevényesek, ivarnyílása pedig a harmadik járóláb tőízén van B A rovarok Insecta szintén váltivarú állatok, a megtermékenyítésük belső. Ez azt jelenti, hogy az érett petesejtek a nőstény állat testén belül termékenyülnek meg.
A belső ivarszervek az ivarmirigyekből gonadoka járulékos mirigyekből és a kivezetőcsövekből állnak.
Navigációs menü
A külső ivarszervek a tulajdonképpeni párzószervek. A szervrendszer felépítését a csótányok példáján mutatjuk be. A nőstény rovarok ivarmirigyei a páros petefészkek ovariumamelyek kötőszövetes hogyan lehet eltávolítani a rossz leheletet a koplalás során rögzülnek az egyik potrohszelvény hátlemezéhez.
A petefészkek petecsövecskékből ovariola állnak, amelyek disztális részében sejtosztódás és a petesejtek kialakulása zajlik, proximális részében pedig érnek a petesejtek, azaz citoplazmájukba szikanyagok rakódnak be.
Tartalomjegyzék
A petesejtek a páros petevezetőn oviductus át a hüvelybe vagina jutnak, ahová az ivarszervek járulékos mirigyeinek kivezetőcsövei torkollnak. Ezek a járulékos mirigyek termelik a peteburkok anyagát. Ez védi, álcázza, illetve az aljzathoz a paraziták különféle csoportjainak származási útjai a fejlődő embriót.
Sok fajnál ondótartály is csatlakozik az ivarszervekhez, ami a párzótárs spermiumainak időleges tárolására szolgál. Az ondótartály mirigyei táplálják a hímivarsejteket.
Az innen kiszabaduló spermiumok a petevezetőben termékenyítik meg a petesejtet. A belső ivarszervekhez sorolhatjuk a költőtasakot is. Ez egy hosszú, zsákszerű köztakaró visszatűrődés, amely a potroh ventralis részében található, egészen a torig húzódik.
A költőtasak a vagina alatt nyílik a külvilágba A rovarok a megtermékenyített petesejteket lerakják, majd visszaveszik a költőtasakba, ahol biztonságos környezetben fejlődhetnek az embriók. Nőstény rovarok ivarszervei általánosított vázlatrajz, amelyen az szervrendszer részeit lila szín jelöli A külső ivarszervek az utolsó potrohszelvény vázelemeiből kialakuló párzószervek.
Egyes rovaroknál megfigyelhető az ún. Sok rovarcsoportban a tojócső visszafejlődik. Ez a szerv szerepet játszik a párzás során, a peterakásban, és a lerakott peték újra felvételében is.
Módosulásával alakul ki a fullánk. Tojócsövek nyíl mutat rá, A, B és fullánk C A hím ivarmirigyek a herék testisek szintén a hátlemezhez rögzülnek. A páros herékből egy-egy ondóvezető ductus deferens lép ki, amelyekhez járulékos mirigyek csatlakozhatnak. A járulékos mirigyek széles kivezetőcsövét, amellyel csatlakoznak az ondóvezetők, ondóhólyagnak is nevezik. Ezután a páratlan ondókilövellő cső következik, amelybe szintén járulékos mirigyek torkollhatnak.
Ezek váladéka a hímivarsejteket 10—20 spermiumból álló együttesekké spermatophora ragasztja össze. A hím rovarok külső ivarszervei asszimmetrikusak és horog formájúak: egyes részeik segítenek a párzótársak összekapcsolásában. A külső ivarszervek alapállapotban az állatok testében visszatűrve foglalnak helyet, párzás előtt izmaik segítségével innen kifordíthatók. A rovarok körében a szűznemzés nem szokatlan. Az osztály változatos posztembrionális fejlődéssel rendelkezik, amelynek típusaira a csoport rendszertani bemutatása során térünk ki részletesebben
