A test állati parazitákkal való fertőzésének folyamata

A fertőzéstől való mentesítés A fertőző betegségek fogalma, a rossz lehelet eltávolítása forrásai, a fertőzés megeredésének a feltételei Fertőző infectiosus betegségeknek nevezzük azokat a bántalmakat, amelyeket alacsonyabb rendű kórokozók vírusok, baktériumok, gombák, paraziták magasabb rendű szervezetekben emberben, állatokban okoznak.

A paraziták okozta betegségeket könyvünkben nem tárgyaljuk, ezekkel a parazitológia foglalkozik. A fertőzés forrásai és a fertőződés módjai A a test állati parazitákkal való fertőzésének folyamata betegségek kialakulásának két alapvető feltétele van, a fertőző anyag felvétele expozíció és a fertőződött szervezet fogékonysága diszpozíció.

A fertőző anyag forrása — kevés kivételtől eltekintve — mindig fertőzött állat vagy ember, amelyből közvetlenül vagy a külvilág közvetítésével jutnak át a kórokozók az újabb fogékony gazdába. A fertőzött állat a kórokozót rendszerint különféle váladékaival bélsárral, vizelettel, nyállal, ondóval stb. Közvetlen átvitelen a két állat szöveteinek az érintkezése következményeként létrejött fertőzést értjük pl. Közvetett fertőzés alkalmával a beteg állat váladékaival fertőzött szennyeződött takarmány, ivóvíz, alom, talaj, por, eszközök, más állatok és az ember stb.

A test állati parazitákkal való fertőzésének folyamata közvetett fertőzés a kiköhögött permet cseppfertőzés útján aerogén úton terjesztett fertőzés is. Az aerogén fertőzés következményeként egyszerre sok állat betegszik meg és a fertőzés gyorsan terjed influenza, Haemophilus-fertőzések. Az aerogén fertőzés során a cseppecskék átmérőjétől függően a kórokozó bejuthat közvetlenül a tüdőalveolusokba 5 µm-nél kisebb partikuláka légcsőbe 5—10 µm közötti részecskék vagy már az orrüregben fennakad 10 µm-nél nagyobb részecskék.

A közvetett fertőzésátvitel speciális módja az ízeltlábú vektorok kullancsok, szúnyogok stb.

Kisállatorvos - Belső élősködők, amelyek az emberre is veszélyesek lehetnek

Valódi vagy biológiai vektorokról beszélünk, a test állati parazitákkal való fertőzésének folyamata az ízeltlábúban a kórokozó el is szaporodik. Ilyen esetekben a kórokozó rendszerint transzovarialisan az utódokba is átjut, s a fertőzés az ízeltlábúakban nemzedékeken keresztül fennmarad pl. Ezzel szemben mechanikus vektorokról beszélünk, ha kórokozót az ízeltlábú a szájszerveihez tapadt vérrel, szövetnedvekkel mechanikusan viszi át anélkül, hogy az benne elszaporodna pl.

A fertőzésátvitel irányát tekintve lehet vertikális és horizontális. Vertikális átvitel esetén a szülőkről, többnyire az anyáról jut át a fertőzés az utódra. Ennek egyik módja a germinatív fertőzés, amikor az ivarsejtek fertőzöttek. Emlősökben germinatív fertőzés csak kivételesen fordul elő, mert a fertőzött csírasejtek rendszerint rövid idő alatt elpusztulnak, a madarakban viszont mind a különféle vírusok avian encephalomyelitis, fertőző bronchitis stb. Gyakori a vertikális fertőzésnek egy másik változata, amikora magzat a méhenbelül, a placentán át fertőződik intrauterinalis vagy congenitalis, azaz méhen belüli vagyvilágra hozott fertőzés.

Tágabb értelemben vertikálisnak tekintjük azt a fertőzést is, amikor az újszülött az anyjától a tej útján fertőződik szarvasmarha-leukosis, maedi-visna stb. A horizontális parazitákból származó kyst során a kórokozó az együtt tartott csoporttársakra terjed át direkt vagy indirekt úton.

Azokat a fertőzéseket, illetve a következményükként kialakuló betegségeket, amelyeknek a kórokozói állatokról ideértve az emlősöket, madarakat, ízeltlábúakat stb.

A zoonosisokat járványtani jellegük alapján is csoportosítják. Az orthozoonosisok olyan fertőző betegségek, amelyek mind közvetlenül, mind pedig közvetve átterjednek állatról az emberre pl. A cyclozoonosisok olyan betegségek, amelyeknek a kórokozója valamilyen, többnyire ízeltlábú vektor közvetítésével terjed át állatról emberre kullancsencephalitis, Lyme-borreliosis stb.

A metazoonosisok során a kórokozó sebfertőzés útján jut át az állatról az emberre sertésorbánc stb. Végül a sapronosisok olyan betegségek, amelyek során a kórokozó nem az állatokból jut át az emberre, hanem az állat és az ember közös természeti forrásból talajból, természetes vizekből stb. A kórokozó szervezetbe való bejutásának a helyét a fertőzés bemeneti kapujának mondjuk. Ez többnyire megfelel a természetes testnyílásoknak száj, orr, húgy- és nemi szervek vagy a tőgybimbócsatorna nyílása.

Ilyenkor a fertőzési kaput orron át: intranasalis, szájon át: peroralis vagy a szervet emésztőszervi: enteralis, légzőszervi: respiratoricus jelöljük meg, amelybe a kórokozó behatol, esetleg a közvetítés módjára utalunk levegővel: aerogén, takarmánnyal: alimentaris, nemi érintkezéssel: sexualis, a tőgy bimbócsatornáján át: galactogen stb.

Behatolhat azonban a kórokozó a szem kötőhártyáján át conjunctivalisan vagy a bőrön át percutan is. Ez utóbbi a test hatékony védőtakarója, de ha sebzések megszakítják folytonosságát vagy nedvesség miatt fellazul a hámréteg, a kórokozók számára átjárhatóvá válik.

Giardia Fertőzés Kutyáknál | Tünetei, Diagnózis, Kezelés | Zooplus

A bőrön át megy végbe a vérszívó ízeltlábúak közvetítette fertőzés is. Ezek vérszívás alkalmával juttatják a kórokozót pl. Az egyes kórokozók változatos kapukon át juthatnak a szervezetbe, de a fertőzési kapu gyakran meghatározó jelentőségű a betegség kialakulása szempontjából: pl.

Az arbovírusok és a legtöbb Rickettsia faj bőrön át jut be a szervezetbe. Előfordulhat, hogy egy fertőzésből kigyógyult szervezet ugyanazzal a kórokozóval újrafertőződik reinfectio vagy eltokolt gócból kiszabaduló kórokozó idéz elő további folyamatot exacerbatio. Másodlagos szekunder fertőzésről akkor beszélünk, ha egy kórokozóval fertőzött szervezetben később más kórokozó is megtelepszik, és e két fertőzés a betegség kialakításában együttesen vesz részt.

Gyakran észleljük, hogy elsődleges vírusos fertőzést másodlagosan baktériumos fertőzés követ. Kórtani értelemben ilyenkor szövődmény komplikáció kialakulásáról szólunk. Ez utóbbi esetben, a másodlagos, szövődményt okozó baktérium gyakran már a vírusos fertőzést megelőzően, epifitaként jelent volt a nyálkahártyák felületén pl.

Kevert fertőzésről akkor beszélünk, ha több különféle kórokozó baktérium, chlamydia, vírus stb. A kórokozónak a szervezetbe való bejutása nem feltétlenül okoz betegséget. A fertőzés megeredése, azaz a fertőző betegség kialakulása számostényezőtől függ, így egyebek mellett a bejutott kórokozó fajától, virulenciájától, mennyiségétől, a bejutás helyétől és módjától, a gazdaszervezet részéről pedig az állat fajától, korától, ellenálló képességétől stb. Végül a fertőző betegségek megeredését, lefolyását, a beteg és az elhullott állatok számát stb.

A kórokozó és a gazdaszervezet viszonya Az emlősök és a madarak, étrend paraziták kezelésére felnőtteknél a germinatív és az intrauterinalis fertőzés eseteitől, sterilen csíramentesen születnek, de a különböző mikrobák bejutása az újszülött szervezetébe már a születéskor megkezdődik.

A születést követően az emésztőcsatornában, a légutakban, a húgy- és a test állati parazitákkal való fertőzésének folyamata utakban, valamint a bőrön kialakul az ún.

Ez utóbbi főleg baktériumokból áll, de velük együtt bejutnak a szervezetbe különféle vírusok, gombák és paraziták is. A szervezet normál mikroflórája néhány hét alatt kialakul, az élet során pedig csak lassan és kismértékben változik. A normál mikroflórára a szervezetnek tulajdonképpen nincs szüksége, mert a császármetszéssel elvett és csíramentes viszonyok között tartott és nevelt állatok izolált körülmények között tartva általában gyorsabban és jobban fejlődnek, mint a hagyományos körülmények között nevelt társaik.

Konvencionális körülmények között tartott állatokban azonban a normális mikroflóra kialakulása hozzájárul a giardiasis fertőzésének mechanizmusa. A baktériumok és a gazdaszervezet viszonya lehet parazitizmus élősködésamikor a mikroba a gazdaszervezettől annak károsításával hasznot húz pathogen mikrobáklehet kommenzalizmus, amikor a mikrobák tápanyagaikat a gazdaszervezetből nyerik, de azt láthatóan nem károsítják pl.

A háziállatok fertőző betegségei Állatorvosi járványtan II.

Pathogenitas és virulencia. A baktériumoknak csak egy része kórokozó, többségük ártalmatlan, saprophyta. A kórokozók egy része obligát feltétlen pathogen, vannak azonban olyan baktériumok is, amelyek rendszerint jelen vannak a légutak vagy az emésztőcsatorna nyálkahártyáin, de kerekféreg légzési típus csak akkor idéznek elő, ha a gazdaszervezet ellenálló képessége valamilyen okból csökkent.

Ezek a fakultatív feltételesen pathogen baktériumok. A kórokozó képesség mindig csak egy adott mikroba és a gazda viszonyában érvényes.

A kórokozókgazdaspektruma ugyanis tág határok között változik. Vannak széles gazdaspektrumú euryxen kórokozók, amelyek számos fajt képesek megbetegíteni pl. Bacillus anthracis vagy a test állati parazitákkal való fertőzésének folyamata vírusamások gazdaspektruma viszont szűk stenoxen kórokozókcsupán egy vagy néhány fajt pl.

A kórokozók támadóképességének a foka, azaz a virulencia, tág határok között változik. A különböző baktérium- és vírustörzsek között vannak magas virulenciájú, mérsékelten virulens és gyakran avirulens változatok is. A virulenciát számos tulajdonság befolyásolja.

A vírusok keserű szag reggel a test állati parazitákkal való fertőzésének folyamata és a virulenciáját befolyásoló sajátságokról egyelőre igen keveset tudunk. Egyes gének hiánya, illetve defektje pl. A virulencia foka kísérleti állatok fertőzésével határozható meg. A kapott érték csak arra az állatfajra és kórokozóra vonatkoztatható, amelyre nézve meghatározták. A minimális letalis dózis MLD a vizsgált kórokozónak az a legkisebb mennyisége, amely az adott kísérleti állatot még megöli.

Mivel a kísérleti állatok egyedi ellenálló képességében jelentős különbségek vannak, a virulenciát egy-egy állatcsoport igénybevételével határozzuk meg. A kórokozók virulenciája változhat. A virulencia rendszerint csökken. A virulenciacsökkenés létre jöhet spontán, de a kórokozók számára az optimálisnál magasabb vagy alacsonyabb hőmérsékleten, különféle vegyszereket baktériumoknál festékeket, antibiotikumokat, vírusoknál nukleinsav-analógokat stb.

A virulenciacsökkenés bekövetkezhet a kórokozók örökletes anyagában létrejött változások mutációk, hosszabb génszakaszok kiesése stb. A genotípusos változások rendszerint a populációnak csak néhány egyedét érintik, ezek izolálásával szerencsés esetben genetikailag stabil, gyenge virulenciájú vagy avirulens változatok nyerhetők, amelyek alkalmasak vakcinák előállítására.

A virulencia fokozódhat is. Természetes viszonyok között ez többnyire látszólagos. Fogékony állatokban passzálódó populációkban ugyanis a legvirulensebb példányok szaporodnak el, és ez a populáció egészére nézve a virulencia fokozódását jelenti. Az utóbbi években azonban tapasztalatok vannak arra, hogy egyes vírusfajokban pl.

A test állati parazitákkal való fertőzésének folyamata Vírus és baktérium: Mi a különbség, és kit érdekel egyáltalán? Élettevékenységükkel közvetve, vagy közvetlenül károsítják gazdájukat. A rendszertani besorolás szabályainak megfelelően a paraziták is kettős nevet viselnek: például Ascaris lumbricoides. Az első név a nemzetségre genusa másik az adott nemzetségbe tartozó fajra species utal.

A genetikai anyag mesterséges megváltoztatásával, új tulajdonságokat hordozó DNS bevitelével mind az egyes baktériumtörzsek, mind pedig az egyes vírustörzsek virulenciája fokozható. Az ilyen, fokozott virulenciájú változatok azonban természetes viszonyok között a szerzett tulajdonságokat többnyire hamar elvesztik.

A vírusok és a gazdaszervezet kölcsönhatására a baktériumoknál elmondottak nem érvényesek. Mivel a vírusoknak nincs önálló anyagcseréje, replikációjuk során a gazdaszervezet sejtjeire vannak utaltva, a vírushordozás kifejezetten káros vagy legjobb esetben közömbös orphan, árva vírusok a gazdaszervezetre.

A vírusok, mint obligát sejtparaziták, szaporodásuk során akkor is megváltoztatják a gazdasejt anyagcsere-folyamatait, ha az nem nyilvánul meg a szervezet klinikai tünetekkel járó megbetegedésében vagy egyes szervek kóros elváltozásában. A fertőzés megeredését a kórokozó faján és virulenciáján kívül befolyásolja a bejutott kórokozó mennyisége, a bejutás módja és helye is. Az obligát pathogen Bacillus anthracisból elég néhány spóra bejutása a fogékony szervezetbe, míg pl.

Vírusok esetén ugyancsak szükség van bizonyos mennyiség felvételére a fertőzés megeredéséhez. A fertőzés megeredése szempontjából optimális, ha a kórokozó közvetlenül a neki megfelelő szövetekbe jut pl. Annak eldöntésére, hogy egy baktérium az adott betegség kórokozójának tekinthető-e, elsőként Henlemajd ezeket kiegészítve Koch fogalmazott meg kritériumokat Henle—Koch posztulátumok.

Ezek szerint egy baktérium akkor tekinthető egy betegség okozójának, ha az adott baktérium a betegek szervezetében következetesen kimutatható, tiszta tenyészetben onnan izolálható és az izolált kórokozóval a betegség előidézhető. Később ezeket a szabályokat a vírusok okozta fertőző betegségekre is igyekeztek alkalmazni.

Paraziták, élősködők, férgek A test állati parazitákkal való fertőzésének folyamata Az emberekből származó férgekből. Mi teszi a személy férgeket Kerekféreg kezelési rendje.

A fertőző betegségek ma ismert változatossága mellett azonban ezek a szabályok nem minden esetben érvényesíthetők. A feltételesen pathogen kórokozók csak hajlamosító hatások alatt álló állatokat betegítenek meg, és a test állati parazitákkal való fertőzésének folyamata vírusokkal adenovírusokkal, reovírusokkal stb. A gazdaszervezet védekezése Ahhoz, hogy fertőző betegség jöjjön létre, szükséges, hogy a kórokozó mikroba fogékony gazdaszervezetbe jusson és azt kisebb-nagyobb mértékben károsítsa.

Bizonyos kórokozók iránt csak meghatározott fajok egyedei fogékonyak, mások pedig nem. Az utóbbiak fajuknál fogva ellenállóak rezisztensek. A fajhoz kötött ellenálló képesség ma még nem tisztázott, örökletes sejtreceptor-tulajdonságok függvénye ilyen alapon rezisztens pl.

Ez az ellenálló képesség abszolút, a fogékonyság teljes hiányát jelenti. A fajon belül fajták, sőt egyedek között is lehetnek genetikai eredetű különbségek az adott kórokozóval szembeni ellenálló képességben.

A fajuknál fogva bizonyos kórokozó iránt fogékony állatok ellenálló képességének a mértéke különféle belső és külső tényezőktől függ. A belső tényezők lehetnek nem specifikusak és specifikusak. Nem specifikus védekezés. A szervezetet védő nem specifikus tényezők közül fontosa bőr ésa külvilággal közvetlenül érintkező szerveket a légutakat, emésztőcsatornát stb.

Az ép bőrön a kórokozók nem tudnak átjutni. A bőr pH-ja normális viszonyok között az ammónia szaga az ok szájából savanyú, ez és a bőr felületére kiválasztódó zsírok általában megakadályozzák a kórokozók megtelepedését és a szövetek közé jutását.

Bejuthatnak azonban a kórokozók leptospirák, papilloma vírusok stb. A légutak nyálkahártyáját fedő csillós hengerhámsejtek csillóinak a mozgása, a nyálkaréteg és a nyálkában levő lizozim egyrészt mechanikusan eltávolítja a bejutott korpuszkuláris elemeket, a nyálka akadályozza a kórokozóknak a hámsejtekhez való kapcsolódását, a lizozim pedig károsítja a baktériumok sejtfalát.

A nyálkahártya hámjának a károsodása — akár fizikai behatások kiszáradás, por, ammónia stb. Ugyancsak a nem specifikus védekezési faktorok közé tartoznak azok a cellularis és humoralis tényezők, amelyek a kórokozók behatolása esetén a specifikus védekezési mechanizmusokhoz kapcsolódva gátolják a kórokozók szaporodását és szóródását.

A nem specifikus cellularis védekezésben a phagocytosisnak van a test állati parazitákkal való fertőzésének folyamata szerepe, amelyben részt vesznek az ún. A föcstejben, a vérben, főként a vérsavó globulinjai között, vannak olyan faktorok, amelyek vagy közvetlenül károsítják a kórokozókat, vagy felületi struktúráik megváltoztatásával elősegítik phagocytálásukat. Ilyen humoralis tényező a komplementrendszer, a properdinrendszer és az ún.

A kórokozók eliminálásában a fentieken túl szerepet játszanak a lymphoidsejtek által termelt interleukinek, interferonok, tumornekrotizáló faktorok stb. Specifikus védekezés. Ezt a védekezési formát a szervezet immunválasz reakciója jelenti, amely lehet passzív védettség, ha az anyaszervezet által termelt és utódainak átadott ellenanyagok hatására jön létre vagy ezeket mesterségesen juttatjuk a szervezetbevagy aktív immunitás, ha a szervezet skorpiók paraziták hangolódott át és alakít ki cellularis és humoralis immunválaszt a kórokozóval szemben.

A baktérium eliminálásában esetenként a humoralis, máskor a cellularis immunválasznak van nagyobb jelentősége. A cellularis immunválasz különösen fontos az intracellularis kórokozók Mycobacterium bovis, brucellák, L. A lokális immunválasz jelentős szerepet tölt be a fertőzés bemeneti kapuinak a védelmében.

Gyógynövények. Pitypang méz készítése-Ehető virágok videó.

A légutakban fontos a tonsillákban levő sejtek phagocytáló szerepe, valamint az orrváladékban a szekréciós IgA és a mélyebb légutakban kiválasztódó IgG ellenanyagok megjelenése. A tüdőbe jutott baktériumok eliminálásában jelentős szerepe van az alveolaris macrophagoknak, amelyek a phagocytált kórokozókat megsemmisítik. A bélnyálkahártya és az urogenitális szervek lokális védettsége ugyancsak specifikus IgA-nak és egyéb immunglobulinoknak köszönhető.

A vírusokkal szembeni immunválasz kialakulásában legfontosabbak a vírusok felületi glükoprotein antigénjei, az ezekkel szemben képződött ellenanyagok a vírust rendszerint neutralizálják. A vírusfertőzések eliminálásában a cellularis immunválasznak is szerepe van.

A vírussal fertőzött lymphoidsejtek gyakran citotoxikus reakciókat indukálnak, amelynek immunpathologiai következményei lehetnek. Az immunválasz kialakulását befolyásolják az állatok genetikai sajátságai, az életkor, a tartási és a takarmányozási körülmények, a környezeti hatások és számos egyéb tényező is.

Ezek közül különös jelentőségűek azok, amelyek gátolják a gazdaszervezet normális immunválasz reakcióját. Ezeket összefoglalóan immunszuppresszív hatásoknak nevezzük. Immunszuppressziót parazitákat tisztítunk a mérgezések, egyes gyógyszerek, a mikotoxinok a test állati parazitákkal való fertőzésének folyamata különféle fertőzések, de kialakul immunszuppresszió fiziológiai körülmények között is a vér kortizonszintjének az ellés körüli időszakban való megemelkedése miatt.

Kifejezett immunszupressziót okoznak egyes vírusfertőzések, főleg azok, amelyeknél a vírusok elsősorban a lymphoidsejteket károsítják vagy pusztítják el madarakban pl.

Шанс на Грани férgek és a szemhéjak duzzanata

Az immunszuppresszív hatások következményeként jól mérhetően csökken, vagy elmarad a vakcinázások eredményeként egyébként várható cellularis és humoralis immunválasz, illetve a gyenge ellenálló képesség miatt gyakran olyan betegségekben pusztulnak el az állatok, amelyeknek kórokozói E. Az ellés körüli immunszuppresszió gyakran okoz a perzisztensen fertőzött állatokban nagyobb mennyiségű vírusürítést pl.

A magzatok immunválasz képessége. A magzatokban az immunválasz képesség a magzatok fejlődésének meghatározott szakaszában alakul ki.

A magzat immunrendszere az antigének között ún. A szarvasmarhamagzatok már a századik naptól aktív immunválaszra képesek a szarvasmarha fertőző rhinotracheitise és a vírusos hasmenés vírusával szemben.